Mi vár ránk, mit tehetünk és mit nem teszünk?

Hogyan alkalmazkodjunk a klímakatasztrófához?

Hogyan alkalmazkodjunk a klímakatasztrófához?

Sorsok a klímakatasztrófa idején 5.

Gamer gyerek

2019. február 20. - Dienes Tibor

Miután abbahagytam az iskolát itthon ültem. Van egy jó gépem, egész nap játszom a steamen, mindenfélét. Anya azt mondta, nincs értelme munkát keresnem, kapom a segélyt, neki meg van munkája. Jól élet volt, 120 kiló biztos voltam. Néha mondtam Anyának, hogy pénzt is lehet keresni a neten, azt mondta, jó lenne, azután kerestem is vagy száz dollárt havonta.
Mielőtt Anya bement a kórházba, elmondott mindent, odaadta a bankkártyát, elmesélte milyen költségek vannak. Nem érdekelt, nem az én dolgom. Másnap már pizzát rendeltem, majd minden nap, amíg nem hívtak a kórházból. 
Anya meghalt, be kellett mennem, aláírattak velem egy csomó papírt, elkérték a bankkártyát, kifizettem valami hamvadást. Azt mondták majd szólnak az urna ügyében. Nem szóltak, de sebaj.
Apa már rég meghalt, a rokonokkal anya tartotta a kapcsolatot. Posztoltam a facén, hogy anya meghalt, jöttek is a sírós emojik. Az élet folytatódott, de a pénz elfogyott a számáról, így nem tudtam kaját venni. A cseten a haverok  azt mondták, hogy majd jön a segély, nyugi. Kibírtam, igaz fogytam is. A segély nem tartott ki hó végéig, de kerestem is a neten valamennyit. Közben elfogyott a tiszta ruha, és nem tudom, hogy működik a mosógép. Aztán levelek jöttek, hogy ha nem fizetek, kikapcsolják a közműveket. Kit érdekelnek a hülye közművek. Kajára is alig fussa, majd pont a közös művekért fizetek. 
Írtam a haveroknak a cseten erről, azt mondták nyugi, majd jön valaki és elrendez mindent, csak várjak. Addig vártam, míg kikapcsolták a villanyt így nem tudtam játszani. Kimentem az utcára, elmondtam az embereknek, hogy mi a bajom, elküldtek a segélyezőbe.  Ott azt mondták, hogy dolgozzak, adtak is valami közmunkát. Aláírattak valamit, papírt kaptam egy kis pénzt, és azt mondták, hogy mindent hozzak el a lakásból, ami kell még nekem, mert oda már nem mehetek vissza. Kaptam egy ágyat is egy nagy szobában, ahol hasonló gémerek laknak. Ezentúl itt lakom, dolgozni kell, de adnak enni és tiszta ruhát is, és este játszhatunk is. Anya hiányzik, álmomban néha megkérdezem, hogy miért nem mondta, hogy ez vár rám, ha ő már nem lesz?

Környezetpusztító shoppingolás

Ma az Árkád Shopping Centerben voltam napközben és volt időm nézelődni. Azt néztem, hogy mi minden környezetszennyező körülöttem.
1. Rengeteg felesleges kacatot árulnak, olyat aminek nincs használati értéke, csak szép, meg menő, meg trendi és persze feleslegesen terhelik a környezetet az előállításával a szállításával és majd a kidobásával.
2. Sokan unalmukban vásárolgatnak, és megvesznek sok olyasmit, ami nem kell nekik.
3. A gyorséttermek rengeteg műanyag csomagolóeszközt használnak.
4. A legtöbb árucikk feleslegesen túl van csomagolva, jóval nagyobb dobozban vannak, mint az áru mérete - ha nagyobbnak hiszed könnyebben megadod érte a magasabb árat. Jó példa erre a Legó.
5. Nagyon sok egyszerű áruból van drága luxusváltozat, és ami drága, az környezetszennyezőbb, mert nagyobb jövedelmet így nagyobb fogyasztást generál.
6. Sokan mennek oda autóval, pedig nagyon jó a tömegközlekedés.
7. Rengeteg az importcikk olyanból is ami van magyar gyártmányban is. Egyes üzletláncok a termékeik javát külföldről hozzák és nem csak Magyarországra. A szállítás erősen környezetszennyező.

Sorsok a klímakatasztrófa idején 4.

Falura költözött városlakók

Teljesen megváltozott az életem az elmúlt évtizedben. A testvéremmel úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a várost, falura költözünk, ő egy élő ( öko) faluba, én egy rendesbe a munkámat ugyanis távmunkában is el tudtam végezni. Középosztálybeliek voltunk, régen aránylag jól éltünk, most már nem annyira.

Az én munkám még kitart, így van jövedelmem. Emellett van földem, kiskertem. Ezekben keveset dolgozom, nem terem meg minden, így néha be kell járnom a városba bevásárolni. Ezért tartottam meg az autót, hiába drága az üzemanyag. Főleg, hogy a termésre nem lehet alapozni. A földemen krumplit és gabonát termesztek, de némelyik évben nagyon kevés terem. Azt is védeni kell, mert sok városi szegény járja a vidéket ennivalóért. A falusiak soha nem fogadtak be igazán, hiába vagyok tagja a falusi védelmi közösségnek, az én földemről mégis több termés tűnik el, mint az övékéről. Lehet ők lopják el? Ha baj van és pl. autó kell, akkor jönnek hozzám, ha nekem van bajom, segítenek. A kiskertben is terem valami, kiegészíti a menüt, legalább nem kell megvenni a drága zöldséget, gyümölcsöt. A házam régi, de leszigeteltem, szerencsére a falu dombok közt van, a kertben fák is vannak, így árnyékban áll, nem melegedik fel annyira. Vagy ha igen, a kertben vagy a közeli folyóparton ki lehet bírni. Szoktam horgászni is, kevés a hal, de ha fogok azt megeszem.

A testvérem ökofalusi lett, oszlopos tagja a közösségnek. Ők a mezőgazdaságból élnek, egymást segítve, védve. Neki rosszabb a helyzete, mert ha kiesik a termés, akkor bizony kevesebbet esznek.Olyankor nincs olyan többlet, amit eladhatnának, pedig kell a pénz. Mivel falusiak vagyunk, saját kerttel, földdel, az alapsegélyt se kapjuk. Igaz, ha minden a tervek szerint alakul, akkor jól élnek, mert magas az ára a mezőgazdasági termékeknek, főleg a húsnak. De ez nem tervezhető, régen se volt az, most meg már pláne nem, hála a szeszélyes időjárásnak. A jövőnk bárhogy alakulhat, de azt azért ki lehet jelenteni, hogy éhen azért nem halunk.

Sorsok a klímakatasztrófa idején 3.

Szegény városlakó

Nagyot esett az életminőségem az elmúlt évtizedben. Régebben ettem húst is és néha drágább ételeket is, így is csak a jövedelmem 33 %-át költöttem élelemre. Ami kellett azt meg tudtam venni, még ha csak használtan is. Általában volt munkám, albérletben laktam a külvárosban. Piára, dohányra mindig futotta.

Manapság keveset eszem, szinte csak alapételeket: lisztet veszek, abból csinálok tésztát, lepényt. Néha zöldség, szójabab. Szinte soha sincs munkám, az alapsegélyt kapom. Sikerült egy szuterént bérelnem a belvárosban, ami jó, mert igaz soha nem süt be a nap, de nem is melegszik fel. Sajnos nem vagyok egészséges, sokat szenvedek, a gyógyszerek drágák, nincs rá pénz. Dohány helyett olcsó növényi származékokat szívok, pia is csak pancsolt kerül, ha kerül. Nem fogok megöregedni, remélem.

Sorsok a klímakatasztrófa idején 2.

Középosztálybeli városlakó

Romlott az életminőségem az elmúlt évtizedben. Régebben autóm is volt, naponta ettem húst és néha importált egzotikus ételeket is, így is csak a jövedelmem 25 %-át költöttem élelemre. Néha fapados repülővel utaztam nyaralni. Megvettem mindent, amire egy kicsit is szükségem volt. Ennek rég vége.

Manapság kevesebbet eszem, inkább alapételeket - tészta, zöldség, szójabab - hús csak sátoros ünnepeken van. Van munkám, de állami alkalmazottként sokat dolgozom, keveset keresek. Szerencsére a házat, ahol régóta lakom energetikailag korszerűsítették, vettem is egy klímát, így a legmelegebb napokon ki lehet bírni az egyik szobában. Utazni, nyaralni már nem szoktam, amikor nincs túl meleg, kirándulni megyek tömegközlekedéssel, mint a nagyszüleim. Nem nagyon tudok félretenni, pedig kellene, mert az öregségi segély csak az éhenhalásra elég.
Sajnos nem vagyok teljesen egészséges, nyáron sokat szenvedek a melegtől, a gyógyszerek drágák, csak végszükség esetén veszem be őket. Nem tudom mi lesz, ha megöregszem, nem is gondolok rá.

Sorsok a klímakatasztrófa idején 1.

Gazdag városlakó

Megváltozott az életem az elmúlt évtizedben. Régebben nagy terepjáróm volt, naponta többször ettem húst és egzotikus ételeket, így is csak a jövedelmem 20 %-át költöttem élelemre. Sokat utaztam repülővel nyaralni távoli tájakra. Megvettem mindent, amit akartam, ha kellett ha nem. Ennek rég vége, de legalább van mire emlékeznem.
Az átlaghoz képest most is jól élek. Igaz alig eszem húst, egzotikus ételeket meg már nem lehet kapni. De nem eszem kevesebbet, mégha a jövedelmem 40 %-a is megy el a megdrágult élelmiszerekre. A lakásom jól szigetelt, kevés energiát fogyaszt a hűtés. Villanyautóm van, azzal járok kirándulni a környékre. Okosházban lakom, vigyáz rám a melegben és a rossz időjárás alatt is. Szerencsére a munkám most is jól fizetett, nem helyettesítenek robotok, én irányítom őket, érdemes volt folyamatosan tanulnom. Egészséges vagyok, bírom a klímaváltozást, de ha visszavonulok a munkából - nyugdíj már rég nincs, csak segély -,akkor felköltözöm északra, a lengyel tengerpart most nagyon felkapott.
A többiekhez képest most is gazdag vagyok, korábbi önmagamhoz viszonyítva jóval szegényebb. Abab a néhány százalékba tartozom, akik jól vészelték át a klímaváltozást.

Mi lesz a kutyákkal és a macskákkal?

Ahhoz, hogy csökkentsük a globális felmelegedés hatásait, kevesebb húst kell fogyasztanunk, át kell állni a növényi alapú táplálékra, mert azzal kisebb környezetterheléssel lehet jóllakatni az embereket. Ha kevesebb húst eszünk, akkor kevesebb nyesedék jut az állateledelekbe. Ha az emberek lemondanak a húsról, akkor etethetünk vajon hússal házikedvenceket?
Egy nagytestű kutya, amely gyári tápot kap és sok kiegészítőt vesznek neki, ugyanakkora környezeti terhelést okoz, mint egy fejlődő országbeli ember. De a kisebb állatok is jócskán hozzátesznek a klímaváltozáshoz, mert sokan vannak. Ráadásul táplálékkonkurrensei az embernek, ami fájó lesz, ha kevesebb lesz az élelem.

Mi lesz a házikedvencekkel a klímakatasztrófa idején?

Aki nem tudja majd megengedni magának az állata fenntartását, az menhelyre viszi vagy szabadon engedi. Mivel kevesen engedhetik majd meg maguknak a kutya- macska tartást, ezért a menhelyek is betelnek, sőt meg is szűnnek. Sok kóbor kutya és macska lesz a következmény. Természetesen ezek az állatok is enni fognak. A macskák már így is iszonyatos károkat tesznek a vadvilágban, és ez fokozódni fog. A sok kóbor kutya már biztonsági problémát jelenthet, így elkezdődhet a vadászat rájuk.
De lehet más megoldást találnak "vállalkozók" a probléma hasznos megoldására: a leölt kóbor állatok húsából lesz állateleség, vagy rossz esetben emberi táplálék. A kolbászban, fasírtban levő darált húsról már senki se fogja tudni megállapítani, hogy milyen állat volt életében, de mivel olcsó lesz, nagy keresletnek fog örvendeni. Persze feketén fogják árulni, lehet vadhúsként, így az ellenőrök se vizsgálják.

A legfontosabb lépések a klímakatasztrófára való felkészülésünkben

A klímaváltozás el fog jönni, az biztos, és érinteni is fog minket. Mit tegyünk most, hogy felkészüljünk rá?

1. Tegyünk félre minél több pénzt! Az élelmiszerárak emelkedni fognak, ahogy a megélhetés többi költsége is, szükség lesz a megtakarításainkra. Ennek a legjobb módja, hogy már most leredukáljuk a fogyasztásunkat, csak a szükséges dolgokat vesszük meg. Így később se fog hiányozni a túlfogyasztás, amikor nem lesz rá keretünk. Ne takarékoskodjunk viszont a klímaváltozásra való felkészüléssel, pl. szigeteljük a házunkat, vegyünk légkondit.

2. Javítsunk az egészségünkön. Fogyjunk le, hagyjuk abba az egészségtelen szokásokat, mozogjunk, autó helyett biciklizzünk. Így kevesebb egészségügyi gondunk lesz később és több pénzünk.

3. Keressük azokat a kapcsolatokat, közösségeket, amelyek segíteni tudnak majd, illetve mi is segítsünk, ha tudunk,másoknak. A nehéz időszakot közösen jobban ki lehet bírni.

A klímakatasztrófa eljövetele 3.

Politikai változások

Az emberek félnek a klímaváltozástól. Hallanak róla, tudják, hogy baj lesz, de nem látják mikor és hogyan. Inkább a homokba dugják a fejüket, arra gondolnak, hogy amiről nem vesznek tudomást, az nincs is. Ha egy politikus a klímakatasztrófa miatt adót akar növelni, nagy felzúdulás lesz, lásd a franciaországi sárgamellényeseket. A választók ha választhatnak azok közül, hogy:
1. Nincs is klímaváltozás, hülyeség a felkészülés rá, lásd most is hideg van, inkább növeljük a fogyasztást, éljünk jobban. Eddig se volt baj, eztán se lesz.
2. Nagy baj lesz, fel kell készülnünk rá, csökkentsük a fogyasztást, fizessünk több adót.
Szigorúan az elsőt választják. Ez a populizmus, ilyen Trump, Bolsonaro, Orbán de Kaczynski is. 
Ráadásul ők még nacionalisták is, azt hirdetik, hogy népünk erős, nem kell semmilyen külföldi segítség, azaz beleszólás.
De sajnos ez csak a helyzet romlásához fog vezetni. A hőhullámot nem lehet megállítani a határon, a kiesett termést is könnyebb külföldről pótolni, mint itthon éhezni. A nemzetállamok egyedül gyengék az alkalmazkodáshoz is, nem hogy tenni tudnának a globális felmelegedés ellen. Ráadásul a populista autokraták ha nem tudnak egy problémát megoldani, szívesen nyúlnak  a háborúhoz, mint megoldáshoz. Putyin erre jó példa napjainkból.
De mit mondhat egy előrelátó politikus, hogy meg is válasszák?
Először is fel kell vázolnia mindazt, ami következik. Az élelmezési, az egészségügyi következményeket, mindazt, ami vár ránk. Kevésbé hangzatosan, nem eltúlozva, normálisan, lebontva egyes tájegységekre, településekre, embercsoportokra.
Azután fel kell vázolnia a válaszait: Az ismeretterjesztést, a házak szigetelését, az öntözés megoldását, az egészségügy felkészítését stb. Ezekre kell programokat kitalálni. A forrást erre nem újabb adókból kell megszerezni, hanem a felesleges költések, a korrupció megszüntetéséből. Magyarországon a stadion helyett öntözést szlogenre senki sem mondana nemet.
Azt is tudatosítania kell, hogy egyedül nem megy az alkalmazkodás, csak együtt a szomszédainkkal, a világgal. A harc nem megoldás, csak az összefogás, mert akit egyedül marad a bajban, annak vége.
Az emberek a nagy bajban mindig összefognak, a háborúk után mindig feléled a szolidaritás. Jó lenne még a komoly problémák előtt összehozni az embereket, azzal, hogy az ellenséget ne a másik emberben lássák, hanem a klímakatasztrófában.
Remélem van olyan politikai párt, amely így indul majd neki a következő választásoknak!

A klímakatasztrófa eljövetele 2.

A tengerszint növekedése Magyarországon

Magyarországnak nincs tengere, így minket nem érint közvetlenül az, hogy a tengerszint emelkedésével turista célpontok mennek tönkre, tengerparti városok lesznek víz alatt, ami miatt elmenekülnek a lakosaik.
De persze a globalizáció korában még sem tudjuk megúszni a vízszint emelkedés hatásait.
A tengerparti strandok eltűnése a magyar turistákat is érinti, kevesebben mennek majd nyaralni az Adriára, többen a Balatonra: zsúfoltság, magasabb árak várhatóak. Néhány kiutazási iroda tönkre megy, vagy átvált beutaztatásra. Sebaj, több pénz jut hazánknak a turizmusból, ami jó.
Néhányan akiknek tengerparti házuk van, most nem tudják használni, de eladni sem. Úgy kell nekik :) 

De a vízparti városokból elűzötteknek valahová menniük kell. A  tehetősebbek északra mennek, a kevésbé tehetősek talán Magyarországra. Nem a közel-keleti menekültekről van szó, hanem görög, olasz, horvát nyugdíjasokról, dolgozókról. Nekik több a pénzük, mint az itteni szegényeknek, jobb munkákat is kapnak, így konkurrenciát képeznek, segítik az árak emelkedését. Ellenük a kerítés sem segít, mert uniós állampolgárok. 
A tengerszint emelkedéséből Magyarország akár még jól is járhat egy darabig. De később amikor már a közel-keleti menekültek is kiszorulnak a tengerparti városokból, ők is elindulnak északabbra. Addigra Magyarország éghajlata melegebb lesz, így sok magyar is északabbra húzódik, mert nem bírja a meleget. A népesség kicserélődik lassan, de biztosan.

süti beállítások módosítása