Miután abbahagytam az iskolát itthon ültem. Van egy jó gépem, egész nap játszom a steamen, mindenfélét. Anya azt mondta, nincs értelme munkát keresnem, kapom a segélyt, neki meg van munkája. Jól élet volt, 120 kiló biztos voltam. Néha mondtam Anyának, hogy pénzt is lehet keresni a neten, azt mondta, jó lenne, azután kerestem is vagy száz dollárt havonta.
Mielőtt Anya bement a kórházba, elmondott mindent, odaadta a bankkártyát, elmesélte milyen költségek vannak. Nem érdekelt, nem az én dolgom. Másnap már pizzát rendeltem, majd minden nap, amíg nem hívtak a kórházból. 
Anya meghalt, be kellett mennem, aláírattak velem egy csomó papírt, elkérték a bankkártyát, kifizettem valami hamvadást. Azt mondták majd szólnak az urna ügyében. Nem szóltak, de sebaj.
Apa már rég meghalt, a rokonokkal anya tartotta a kapcsolatot. Posztoltam a facén, hogy anya meghalt, jöttek is a sírós emojik. Az élet folytatódott, de a pénz elfogyott a számáról, így nem tudtam kaját venni. A cseten a haverok  azt mondták, hogy majd jön a segély, nyugi. Kibírtam, igaz fogytam is. A segély nem tartott ki hó végéig, de kerestem is a neten valamennyit. Közben elfogyott a tiszta ruha, és nem tudom, hogy működik a mosógép. Aztán levelek jöttek, hogy ha nem fizetek, kikapcsolják a közműveket. Kit érdekelnek a hülye közművek. Kajára is alig fussa, majd pont a közös művekért fizetek. 
Írtam a haveroknak a cseten erről, azt mondták nyugi, majd jön valaki és elrendez mindent, csak várjak. Addig vártam, míg kikapcsolták a villanyt így nem tudtam játszani. Kimentem az utcára, elmondtam az embereknek, hogy mi a bajom, elküldtek a segélyezőbe.  Ott azt mondták, hogy dolgozzak, adtak is valami közmunkát. Aláírattak valamit, papírt kaptam egy kis pénzt, és azt mondták, hogy mindent hozzak el a lakásból, ami kell még nekem, mert oda már nem mehetek vissza. Kaptam egy ágyat is egy nagy szobában, ahol hasonló gémerek laknak. Ezentúl itt lakom, dolgozni kell, de adnak enni és tiszta ruhát is, és este játszhatunk is. Anya hiányzik, álmomban néha megkérdezem, hogy miért nem mondta, hogy ez vár rám, ha ő már nem lesz?