Ha beüt a klímakatasztrófa, akkor az olyasvalami lesz, mint a háborúk voltak: mindenki harcol aki tud. De most nem lesz meghatározott ellenség, hanem mindenki valamiért fog küzdeni, szervezetlenül: ennivalóért, biztonságos helyért, a tulajdona, családja, az élete megvédéséért.
A nők ilyenkor - ha nem tudják megvédeni magukat, vagy nem védik őket - nagyon kiszolgáltatottak lesznek: a nemi erőszak az éppen erősebbek rituáléja már ősidők óta. De sok nő választhatja a prostituálódást is, ha nincs más módjuk a létfenntartásra.

Még rosszabb lesz a gyerekek helyzete. Régen a saját gyerekeket minden áron megvédték, az ellenségét meg gyakran elrabolták a háborúkban, hogy ha majd vége lesz a szenvedésnek, legyen írmagja a közösségnek, legyen aki újjáépíti a helyet, aki majd szaporodik, eltartja az öregeket. A klímakatasztrófának viszont nem lesz gyorsan vége, nem lehet abban reménykedni, hogy megjön a harcoló felek esze amikor látják a pusztítást, vagy legalább belefáradnak. Az se várható, mint egy vulkanikus klímakatasztrófa idején, hogy egyszer majd leülepedik a sok korom és újra kisüt a nap. A csökkenő erőforrásokért a harc addig folytatódik, ameddig a népesség létszáma az eltartható szint alá csökken. De senki se tudja, hol az a szint. Lesznek elszigetelt közösségek, ahol ez beállhat, de ott is előfordulhat, hogy jönnek a menekültek és elpusztítanak mindent. Ha nem tudjuk eltartani őt, a gyerek teher lesz a közösségen, ha nincs jövő, akkor nincs szükség a jövő zálogára. De gyerekek születni fognak, és nagy számban halnak majd meg.