Sokan mondják, hogy a klímakatasztrófa nem hasonlítható semmilyen korábbi történelmi eseményhez. Ez így igaz, de azért vannak olyan előzmények, amelyek megmutatják, hogy mi vár ránk.
Ezelőtt száz évvel egy szegénysorsú magyar munkás vagy nincstelen paraszt élelmezése nagyon egyszerű volt. Alapja a liszt volt, amiből lepényt, kenyeret, tésztát készítettek. A megevett étel túlnyomó többsége kenyér volt - kenyéren és vízen éltek - vagy tészta, híg levesben, vagy főve valamivel. Akiknek volt rá pénzük, zsírt is adtak hozzá, úgy táplálóbb volt. A krumpli volt a második legfőbb ételük, sütve, főve, tésztával. Húst keveset ettek, általában csak ünnepnapokon, inkább a szalonna volt a hús. Amikor termett és olcsó volt, vagy lehetett szedni, akkor ettek zöldséget, gyümölcsöt. Hús helyett a hal jöhetett még szóba, a sózott hering még nálunk is olcsó volt, de a halászoktól is lehetett vásárolni édesvízi halat. Természetesen mindezt nem feldolgozva vették, maguk tisztították a halat, nyúzták az állatokat, készítették el a lisztből a tésztát, a kenyeret.
Akinek volt földje és állatai, annak már több minden jutott az asztalára, hetente ettek húst, volt tojás, ha volt tehén, akkor tej, tejtermék is - túró, tejföl, sajtot nem csináltak.
Pedig akkor még nem volt se túlnépesedés, se klímaváltozás.