Az olimpiarendezés nem véletlenül ment ki a divatból. Persze elsősorban azért szavazzák le a jelentkező városok lakói, mert sajnálják rá a pénzt, nem akarják a rengeteg - később feleslegessé váló épületeket létrehozó - építkezést és persze nem akarják azt a párhetes őrületet sem, ami az olimpia alatt szokott lenni. A többi nagy nemzetközi sporteseményre is vonatkozik mindez.
De ha végiggondoljuk, rájövünk. hogy a környezetre is nagyon káros egy ilyen esemény. 
Először maga az építkezés, főleg, ha utána olyan épületek jönnek létre, amelyek nincsenek kihasználva. Utána a rengeteg utazás - repülővel, autóval -, amikor jönnek a sportolók, a vendégek, az újságírók. Ők persze fogyasztanak és így szemetelnek is. Az esemény időszakára a városban is megnő a szennyezés a közlekedés miatt, több lesz a szemét és a szennyvíz is. Persze sok pénz áramlik a rendező városba, de az is csak a fogyasztást növeli.
Ezek a nagy rendezvények elsősorban marketing események, és a reklámpénzek miatt hizlalják nagyra őket. A reklámnak meg az a célja, hogy növelje a fogyasztást. Ami szintén környezetpusztító...

Van egy svéd lány, akinek elege lett abból, hogy nem teszünk semmit a klímaváltozás ellen.
Lassan mindenki megismeri a nevét: Greta Thunberg 
Ő annak a korosztálynak a tagja, amelyik már szenvedni fog a klímakatasztrófától, és ő elég bátor ahhoz, hogy kiálljon elénk, megmondani, hogy ez így nem mehet tovább.
https://www.youtube.com/watch?v=EAmmUIEsN9A&fbclid=IwAR26Ku1p3c-o-VCbDF5opYedLfkX9fDKkFgRcykMk9a0HIZR73qQ9bjAD1Y

Mozgalma a Fridays for Future, FFF amely diáktüntetéseket szervez a cél érdekében. A magyar FFF facebook oldalán megjelent egy bejegyzés, ahol örülnek annak, hogy Béres Alexandra támogatja őket, így megosztották ezt az interjút:

https://szemlelodosziv.blog.hu/2019/03/27/_tettekkel_barmit_elerhetunk_interju_beres_alexandraval_a_kornyezetvedelemrol

Sajnos ez a cikk megmutatja, hogy miért nem tudjuk elkerülni a klímakatasztrófát: Nem sok környezetvédő celeb van, így ez pozitív, hogy van egy aki ilyen és erről beszél is. Ő a mostanában elfogadott környezettudatos színvonalon áll, íme néhány idézet:

"Te hogyan próbálsz odafigyelni a természeti értékek megóvására?

A saját kis mikrokörnyezetemben minden nap igyekszem tenni a tiszta és egészséges bolygóért: szelektíven gyűjtöm a hulladékot, műanyag helyett üveg palackot választok, a vásárlások során is kerülöm a műanyagot.

Anyaként milyen hétköznapi, apró rutinok elsajátítására tanítod a gyermekeid?

Sokat beszélgetünk a szelektív hulladékkezelésről, a műanyagok problémájáról..."

Béres Alexandra abból él, hogy eldobandó műanyag edényekben, környezetszennyező járművekkel ételt hord ki az embereknek. Valószínűleg nem puritán módon egy jurtában él. De azt hiszi, hogy ezt ellensúlyozhatja azzal, hogy kerüli a műanyagot és beszélget a gyerekeivel. Na ezért nem tudjuk megakadályozni a klímakatasztrófát, mert a legnagyobb szennyezőknek is tiszta a lelkiismeretük, ha szelektíven gyűjtik a szemetüket.

Totális, koncentrált légszennyezés nagyranőtt gyerekek kedvéért. Sohase értettem miért jó nézni autókat, ahogy róják a köröket. Tv-ben sem, nemhogy a pálya mellett, ahol csak egy kis részre lehet rálátni.
Pedig ezért a csekély örömért rengetegen ülnek autóba, mennek ki a pályára. Ami persze kint van a városon túl, így sokat kel utazni, nagy a dugó, mindenki csak pöfögteti az autóját. Mindezért a természetben lebetonoztak egy nagyobb területet, és még nagyobbat irtanak ki a nézői parkolóknak. 3 nap alatt rengeteg szennyező anyag kerül ott a levegőbe, de a földbe is.
A versenyzőket és autóikat körbeviszik több kontinensen, repülővel, kamionokkal, szintén sok szennyezést kibocsátva. Vajon akkor is megérné mindez, ha meg kellene fizetniük a szennyezéssel okozott károkat is? 

Tegnap szép tavaszi nap volt. Budapest autós népe elindult kirándulni. A Dunakanyar felé is sokan mentek,  dél körül Szentendre előtt már hosszú kocsisor állt. A kedvelt Duna parti kirándulóhelyen is sokan voltak. A magas vízállás miatt nem volt sok hely, így még nagyobbnak tűnt a tömeg. A legtöbben sétáltak egy jót, akár 1-1,5 órát. Megették amit hoztak, - műanyagba csomagolt ételeket, italokat. A szemetet szépen kidobták a kukákba. Azután a hazajutás szintén lassú volt. Idilli nap.
Miért környezetszennyező ez?
A túlnyomó többség autóval ment, így könnyen eljutottak olyan helyre, ahol nincs tömegközlekedés. Az autó miatt egyre kevesebb az érintetlen hely a természetben. Ezt az amúgy szép helyet is szeméttárolók csúfítják el, az emberek ösvényeket taposnak ki, tűzrakóhelyeket csinálnak, és persze vannak eldobott szemetek, csikkek is. Aki autóval ment a városból, az legalább 2 órát autózott, sok szennyező anyagot eregetve a levegőbe. Már a parkolóban is megállt a kipufogógáz, a fák között. nesze Neked jó levegő!
A kirándulás jó dolog, a friss levegő, a jó idő segít feltöltődni. Régen az emberek a parkokba, a környező kirándulóhelyekre mentek, tömegközlekedéssel. Az elemózsiát kosárban vitték. Ma már minden szennyezi a környezetet...

Azt halljuk mindenhol, hogy a kapitalizmus az egyetlen gazdasági rendszer, amely el tudta hozni az embereknek a bőséget és a jólétet. Ami igaz is, soha nem élt az emberiség ennyire nagy része ilyen jól. A szabad vállalkozás rengeteg erőforrást szabadított fel, az így megtermelt jövedelmekből jut sok mindenre.
Csak egy baj van: több erőforrást használunk el, mint amit a Föld meg tud újítani, a korábban felhalmozott tartalékokból élünk. És azok el fognak fogyni: nem lesz elég ásvány, termőföld, édesvíz, tiszta levegő.
A fosszilis kapitalizmus elmélete szerint az emberiség akkor kezdte el a túlfogyasztást, amikor elkezdte használni a fosszilis energiahordozókat, a szenet, a kőolajat, a földgázt. Ezek tették lehetővé az erre épülő ipari termelés, a közlekedés felfutását. És belőlük szabadult fel az a sok széndioxid, amely a klímaváltozást okozza.
Klímatudósok azt mondják, hogy van 10 évünk leállítani a széndioxid kibocsátást. Persze ez a gazdaságra vonatkozik, mi még vehetünk levegőt... 
Vannak zéró kibocsátású áramtermelési módok, ahogy a közlekedést is elektromossá tudnánk tenni. De ennek ellenére a kapitalista vállalkozások tovább folytatják a nagy széndioxid kibocsátással járó üzleteiket, újabb olajkutakat nyitnak, gázvezetéket építenek, ontják a belsőégésű motorokat. Tehetik, mert nem kell megfizetniük az igazi árat, a megváltozott klíma okozta károkat, így a fogyasztóknak is megfizethető mindez. Nem ők fizetik ki a katasztrófa károsultak kárait. Sőt mivel rengeteg pénzük van, ezért ők alakítják a politikát. Ehhez még csak nem is kell politikusokat megvenni, elég folytatni az eddigi marketinget: a boldogság a (túl)fogyasztásban van. Senki sem fog arra szavazni, hogy ezentúl nem autózhat, nem vehet meg felesleges dolgokat, viszont mindenért többet kell fizetnie, mert belevették az árba a tényleges környezeti költségeket. Ha az állam adót vetne ki a károk fedezésére, azzal bedöntené a gazdaságot, kevesebb adó folyna be és sokkal többen kérnének segélyt.
A klímakatasztrófát a kapitalizmus nem állítja meg. Persze alkalmazkodni fog, rengeteg pénzért a cégek vállalják, hogy pl. kivonják a széndioxidot a levegőből, megtisztítják a tengereket, de abból a pénzből is csak szennyező túlfogyasztás keletkezik. Ugyanis senki se fogja a tőkéjét veszni hagyni.
Amikor már nem lesz mit venni a pénzen, mert magától is bedől a gazdaság, akkor jöhet az állami elosztás. Ez a módszer már egyszer működött: hadikommunizmusnak hívták. Az észak-koreaiak előnyben lesznek, ők már most tudják mi az.

A klímakatasztrófáért az emberek kapzsisága, bírhatnékja, kényelemszeretete és rövidlátása a felelős. Az enyém is, az olvasóé is. De sajnos az embereknek olyan bűnbak kell, aki nem is hasonlít rájuk.
Így aztán mindenki mást fog hibáztatni, érdekeinek megfelelően.
1. Az olajtermelő nagyvállalatok és a szénbányák. Hiszen ha nem bányásszák ki a fosszilis energiahordozókat, akkor nincs felmelegedés. Meg pénzük is van kártérítésre.
2. A gazdag államok. Hiszen ők már korábban elkezdték a szennyezést és nem hagytak időt a szegényebb országoknak, hogy ők is meggazdagodjanak a fosszilis energiahordozók elégetése által. Adjanak segélyt, mert van miből.
3. Az idősebb generációk. Mert ők tolták túl az egészet, és amíg ők jól éltek a föld erőforrásainak túlzott felhasználásából, addig a fiatalabbaknak csak az egyre rosszabb állapotok maradtak. Na meg nekik van pénzük támogatni a fiatalokat.
A fentiek még jogosnak is látszanak, de inkább arról szólnak, hogy kinek milyen szerencséje volt az élettel. Persze az igaz,hogy a szolidaritás alapján fizessenek azok, akinek jobban megy, azoknak akik bajban vannak.
Sajnos ez a bűnbak-keresés átcsaphat szélsőségesbe is. Például:
4. A fehér ember a hibás, ezért nekünk, délebbre lakóknak jogunk van elfoglalni az országaikat, elvenni a jószágaikat, mert miattuk lett kibírhatatlan forróság a mi hazánkban.
5. A gazdagok a hibásak, mert ők sokkal többet szennyeztek. Nosza vegyük el a vagyonukat.
6. Az amúgy is utált szomszéd ország a hibás, mert ő veszi el a folyók vizét, szennyezi a környezetet. Támadjuk csak meg.
7. A nők a hibásak. Nekik kellett tíz pár cipő, és ha azt mondták neki a férfiak, hogy nem kapsz újabb felesleges cuccot, mert az környezetszennyező pazarlás, akkor lesmucigozták őket. Megérdemlik a büntetést.
8. A férfiak a hibásak. Mert mindig az autó, még budira is azzal mentek, na meg a forma1, meg a sok hülye quad, sportkocsi, motorkerékpár, mind ezerrel szennyezte a környezetet. Bezzeg ha nem főznek, mosnak rájuk a nők, rögtön meghalnak. Hát tegyék.
9. A tudjukkik meg a sorosok hozták ezt ránk, mi éltünk volna tisztes szegénységben, de miattuk kellett minden marhaságot megvenni, fogyasztani ezerrel. Pogromot nekik!
Ahelyett, hogy összefognánk, hogy könnyebb legyen, mindenki ellenségeskedni fog.

Ha beüt a klímakatasztrófa, akkor az olyasvalami lesz, mint a háborúk voltak: mindenki harcol aki tud. De most nem lesz meghatározott ellenség, hanem mindenki valamiért fog küzdeni, szervezetlenül: ennivalóért, biztonságos helyért, a tulajdona, családja, az élete megvédéséért.
A nők ilyenkor - ha nem tudják megvédeni magukat, vagy nem védik őket - nagyon kiszolgáltatottak lesznek: a nemi erőszak az éppen erősebbek rituáléja már ősidők óta. De sok nő választhatja a prostituálódást is, ha nincs más módjuk a létfenntartásra.

Még rosszabb lesz a gyerekek helyzete. Régen a saját gyerekeket minden áron megvédték, az ellenségét meg gyakran elrabolták a háborúkban, hogy ha majd vége lesz a szenvedésnek, legyen írmagja a közösségnek, legyen aki újjáépíti a helyet, aki majd szaporodik, eltartja az öregeket. A klímakatasztrófának viszont nem lesz gyorsan vége, nem lehet abban reménykedni, hogy megjön a harcoló felek esze amikor látják a pusztítást, vagy legalább belefáradnak. Az se várható, mint egy vulkanikus klímakatasztrófa idején, hogy egyszer majd leülepedik a sok korom és újra kisüt a nap. A csökkenő erőforrásokért a harc addig folytatódik, ameddig a népesség létszáma az eltartható szint alá csökken. De senki se tudja, hol az a szint. Lesznek elszigetelt közösségek, ahol ez beállhat, de ott is előfordulhat, hogy jönnek a menekültek és elpusztítanak mindent. Ha nem tudjuk eltartani őt, a gyerek teher lesz a közösségen, ha nincs jövő, akkor nincs szükség a jövő zálogára. De gyerekek születni fognak, és nagy számban halnak majd meg.

Száz éve ha volt liszt, krumpli és szalonna, azzal kihúzta az ember az évet éhezés nélkül. Az étel híg leves volt tésztával, utána krumpli, zsírral. A szalonna ahhoz kellett, hogy bírják a munkát. "Lekváros kenyéren nem lehet aratni" mondta nagyapám. Húst vasárnap ettek, illetve disznóvágási szezonban, amikor jöttek mentek a kóstolók, hogy mindenki ehessen frisset. Zöldség addig volt, amíg elállt, friss gyümölcs meg amikor érett. Amit lehetett tartósítottak, mert nem tudták milyen lesz a termés a következő évben. A földeken betakarítás után böngésztek, semmi se menjen kárba. Ételmaradék nem volt. Nagyanyám hetente sütött kenyeret, amit egy hétig ettek. Ha volt tehén, és maradt tej, azt tartósították: aludttejnek, vagy feldolgozták túrónak. Sajt nem lett belőle, addigra elfogyott. Ha nem volt elég (búza)liszt, akkor rozsból vagy kukoricából készítettek ételt. 
Ma sokkal jobban étkezünk: naponta többször eszünk húst, változatosan étkezünk, egész évben van friss gyümölcs, zöldség, de van fagyasztva és konzervben is. Egzotikus ételeket importálunk, válogatunk. Ha túl sokat veszünk, a maradékot kidobjuk. Sokkal többet veszünk és eszünk, mint amennyire szükségünk van. A hűtőben sem böngészünk, ha lejárt szavatosságú ételre bukkanunk, azt kidobjuk, akkor is ha még semmi baja. A megtermelt étel kb. negyede kerül a kukába.
A klímakatasztrófa idejére az étkezésünk visszatér a száz évvel ezelőttihez:
- kevés lesz a hús, az is drága lesz. Egyrészt a hústermelés környezetszennyező és vízigényes, másrészt ahogy kevesebb növényi táplálék terem a felmelegedés miatt, úgy egyre többet eszünk meg belőle mi. Kevesebb jut az állatoknak. Ráadásul a háziállatok se bírják jól a hőséget, a kecske lesz a legfőbb hús- és tejadó állatunk. Ünnepi étel lesz az igazi hús. Ha addigra elég olcsó lesz a műhús, akkor azt eszünk.
- kevés lesz a tej, hiszen kevés lesz a tehén is. Azt a tejet is megisszuk, nem jut belőle sajtnak.
- jóval több növényi eredetű táplálékot eszünk, azt is kevésbé változatosan. Abból eszünk a legtöbbet, amiből éppen sok termett, így olcsó. 2019-ben ebből már kaptunk ízelítőt: kevés ezért drága a krumpli, a hagyma, az olívaolaj. Az eddig takarmánynak termelt növények is bekerülnek az emberi étkezésbe, kukorica, zab, szója is lesz az asztalunkon.
- A fehérjeigényünket a hüvelyesek biztosítják majd, mi esszük meg a szóját, nem az állatok.
- Jóval kevesebb ételt dobunk ki, mert drága lesz. A növényi ételek ráadásul kevésbé romlanak.
- Ma még egzotikusnak tartott ételeket fogunk enni, de már nem importból, nálunk terem majd meg, az amit eddig délről hoztunk be. Az igazi egzotikum az lesz, ami ma még nem az: málna, áfonya, búza.

 

Még a tízes években kiköltöztem egy bakonyi faluba. Vettem egy vályogházat, nagy kerttel és földdel. Megpróbáltam önellátó lenni, de távmunkában is dolgoztam. Elhagytam a luxus javakat - autó, divatcikk, presztízsfogyasztás -, de persze az alapvető infrastruktúrát megvettem továbbra is. Áram, internet, víz kell. Gyakran meglátogatott a főnököm, legújabb autójával és párjával, mindig hozott nekem finom ételeket - amiket korábban imádtam - lehetőleg műanyag csomagolásban, amivel később nem tudtam mit kezdeni. Amikor eljött, hozott magának kaját, hogyha az én vegán kajámtól nem lakna jól. Szóval cikizett, és nem fogadta el a választásom.
Időközben megtanultam a gazdálkodást, lassan el tudtam látni magamat saját termésű étellel, sőt jutott eladásra is.
Barátom is változott, már nem nagy SUV-val, hanem villanyautóval jött és ajándékba is inkább hasznos dolgot hozott. Panaszkodott, hogy egyre rosszabb a városban, drága minden. Nálam jó volt, egyre tovább maradt.
Egyszer megkérdezte, hogy ideköltözhet-e hozzám. Persze, mondtam, együtt kellemesebb.
Akkor már nehéz volt az élet, majdnem mindenki nélkülözött. Nekünk is egyre rosszabb volt a termés, de nem éheztünk, mint azok a városiak, akik élelemért jöttek hozzánk, gyakran pénz nélkül, magukat kínálva cserébe.
Manapság a barátom gyakran filozofál azon, hogy mit kellett volna tennie az elmúlt években, Ha nem jöhetett volna hozzám, most nagyon rosszul élne, de engem mindig is sajnált az életemért, miután falura mentem élni. Abban maradtunk, hogy az elmúlt években ő csinálta jól, mert kihasználta a jólét utolsó éveit, de nekem lett igazam. Nem irigylem őt, lelkiismeret furdalása van.

Pletser Tamás és Antal Miklós vitatkozik a klímavédelemről itt:  https://index.hu/gazdasag/penzbeszel/2019/02/26/pletser_tamas_valasz_antal_miklos_klimavedelem/

Pletser úr gázipari szakértő és azt képviseli amit én is: amíg nagy baj nem lesz, addig folytatni fogjuk a környezetpusztítást. Megszoktuk ezt az életformát, a túlfogyasztást, azt, hogy mindig van áram. És ha azt akarjuk, hogy mindig legyen áram, akkor kell a fosszilis energia. Mint ahogy kell az autó is, mert kényelmesek vagyunk. Kell a repülő is, mert utazni is akarunk. Márpedig ha mi gazdagok akarunk, akkor a fejlődő országbeliek is akarnak, amint van rá pénzük. Nincs olyan politikus, akit megválasztanának bármilyen klímavédelmi programmal, ami csökkenti a jólétet. Lásd lázadás az üzemanyag-adóemelés ellen. Tehát marad minden úgy ahogy most van: fogyasztunk és szennyezünk ész nélkül. Csak kevesen kezdik el a környezettudatos fogyasztást, és az se biztos, hogy környezetkímélő: pl. villanyautó. Aki meg tényleg minimumra akarja csökkenteni a fogyasztását, azt meg csodabogárnak nézik és ő se biztos, hogy sokáig bírja. Lásd jurtába, tanyára költözők. 

Nem tudunk úgy élni, hogy ne szennyezzük a környezetet. Nem költözhet mindenki tanyára és ha csak annyit fogyasztunk, ami kell - a mostani szint kevesebb mint fele elég lenne - akkor sokan vesztenék el a munkájukat. Ha eljön a klímakatasztrófa, akkor majd csökkenni fog a fogyasztás, addig nem.

Igen, az embereknek kellene a fogyasztásukat lecsökkenteni, azt is egyszerre. Erre két mód van:
1. Minden kormány egyszerre bevezeti azokat az ösztönzőket, amelyek ezt lehetővé teszik: karbon adó, környezetszennyezés büntetése, és még a következményeket - munkanélküliség, elégedetlenség - is vállalja.
2. Megvárjuk a katasztrófát, amikor úgyis csökkenteni kell a fogyasztást, mert nem lesz alapja. A következményeket meg vállalja az a szerencsétlen kormány, amelyik épp hatalmon van.