Száz éve ha volt liszt, krumpli és szalonna, azzal kihúzta az ember az évet éhezés nélkül. Az étel híg leves volt tésztával, utána krumpli, zsírral. A szalonna ahhoz kellett, hogy bírják a munkát. "Lekváros kenyéren nem lehet aratni" mondta nagyapám. Húst vasárnap ettek, illetve disznóvágási szezonban, amikor jöttek mentek a kóstolók, hogy mindenki ehessen frisset. Zöldség addig volt, amíg elállt, friss gyümölcs meg amikor érett. Amit lehetett tartósítottak, mert nem tudták milyen lesz a termés a következő évben. A földeken betakarítás után böngésztek, semmi se menjen kárba. Ételmaradék nem volt. Nagyanyám hetente sütött kenyeret, amit egy hétig ettek. Ha volt tehén, és maradt tej, azt tartósították: aludttejnek, vagy feldolgozták túrónak. Sajt nem lett belőle, addigra elfogyott. Ha nem volt elég (búza)liszt, akkor rozsból vagy kukoricából készítettek ételt. 
Ma sokkal jobban étkezünk: naponta többször eszünk húst, változatosan étkezünk, egész évben van friss gyümölcs, zöldség, de van fagyasztva és konzervben is. Egzotikus ételeket importálunk, válogatunk. Ha túl sokat veszünk, a maradékot kidobjuk. Sokkal többet veszünk és eszünk, mint amennyire szükségünk van. A hűtőben sem böngészünk, ha lejárt szavatosságú ételre bukkanunk, azt kidobjuk, akkor is ha még semmi baja. A megtermelt étel kb. negyede kerül a kukába.
A klímakatasztrófa idejére az étkezésünk visszatér a száz évvel ezelőttihez:
- kevés lesz a hús, az is drága lesz. Egyrészt a hústermelés környezetszennyező és vízigényes, másrészt ahogy kevesebb növényi táplálék terem a felmelegedés miatt, úgy egyre többet eszünk meg belőle mi. Kevesebb jut az állatoknak. Ráadásul a háziállatok se bírják jól a hőséget, a kecske lesz a legfőbb hús- és tejadó állatunk. Ünnepi étel lesz az igazi hús. Ha addigra elég olcsó lesz a műhús, akkor azt eszünk.
- kevés lesz a tej, hiszen kevés lesz a tehén is. Azt a tejet is megisszuk, nem jut belőle sajtnak.
- jóval több növényi eredetű táplálékot eszünk, azt is kevésbé változatosan. Abból eszünk a legtöbbet, amiből éppen sok termett, így olcsó. 2019-ben ebből már kaptunk ízelítőt: kevés ezért drága a krumpli, a hagyma, az olívaolaj. Az eddig takarmánynak termelt növények is bekerülnek az emberi étkezésbe, kukorica, zab, szója is lesz az asztalunkon.
- A fehérjeigényünket a hüvelyesek biztosítják majd, mi esszük meg a szóját, nem az állatok.
- Jóval kevesebb ételt dobunk ki, mert drága lesz. A növényi ételek ráadásul kevésbé romlanak.
- Ma még egzotikusnak tartott ételeket fogunk enni, de már nem importból, nálunk terem majd meg, az amit eddig délről hoztunk be. Az igazi egzotikum az lesz, ami ma még nem az: málna, áfonya, búza.