Az emberek félnek a klímaváltozástól. Hallanak róla, tudják, hogy baj lesz, de nem látják mikor és hogyan. Inkább a homokba dugják a fejüket, arra gondolnak, hogy amiről nem vesznek tudomást, az nincs is. Ha egy politikus a klímakatasztrófa miatt adót akar növelni, nagy felzúdulás lesz, lásd a franciaországi sárgamellényeseket. A választók ha választhatnak azok közül, hogy:
1. Nincs is klímaváltozás, hülyeség a felkészülés rá, lásd most is hideg van, inkább növeljük a fogyasztást, éljünk jobban. Eddig se volt baj, eztán se lesz.
2. Nagy baj lesz, fel kell készülnünk rá, csökkentsük a fogyasztást, fizessünk több adót.
Szigorúan az elsőt választják. Ez a populizmus, ilyen Trump, Bolsonaro, Orbán de Kaczynski is. 
Ráadásul ők még nacionalisták is, azt hirdetik, hogy népünk erős, nem kell semmilyen külföldi segítség, azaz beleszólás.
De sajnos ez csak a helyzet romlásához fog vezetni. A hőhullámot nem lehet megállítani a határon, a kiesett termést is könnyebb külföldről pótolni, mint itthon éhezni. A nemzetállamok egyedül gyengék az alkalmazkodáshoz is, nem hogy tenni tudnának a globális felmelegedés ellen. Ráadásul a populista autokraták ha nem tudnak egy problémát megoldani, szívesen nyúlnak  a háborúhoz, mint megoldáshoz. Putyin erre jó példa napjainkból.
De mit mondhat egy előrelátó politikus, hogy meg is válasszák?
Először is fel kell vázolnia mindazt, ami következik. Az élelmezési, az egészségügyi következményeket, mindazt, ami vár ránk. Kevésbé hangzatosan, nem eltúlozva, normálisan, lebontva egyes tájegységekre, településekre, embercsoportokra.
Azután fel kell vázolnia a válaszait: Az ismeretterjesztést, a házak szigetelését, az öntözés megoldását, az egészségügy felkészítését stb. Ezekre kell programokat kitalálni. A forrást erre nem újabb adókból kell megszerezni, hanem a felesleges költések, a korrupció megszüntetéséből. Magyarországon a stadion helyett öntözést szlogenre senki sem mondana nemet.
Azt is tudatosítania kell, hogy egyedül nem megy az alkalmazkodás, csak együtt a szomszédainkkal, a világgal. A harc nem megoldás, csak az összefogás, mert akit egyedül marad a bajban, annak vége.
Az emberek a nagy bajban mindig összefognak, a háborúk után mindig feléled a szolidaritás. Jó lenne még a komoly problémák előtt összehozni az embereket, azzal, hogy az ellenséget ne a másik emberben lássák, hanem a klímakatasztrófában.
Remélem van olyan politikai párt, amely így indul majd neki a következő választásoknak!