Teljesen megváltozott az életem az elmúlt évtizedben. A testvéremmel úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk a várost, falura költözünk, ő egy élő ( öko) faluba, én egy rendesbe a munkámat ugyanis távmunkában is el tudtam végezni. Középosztálybeliek voltunk, régen aránylag jól éltünk, most már nem annyira.

Az én munkám még kitart, így van jövedelmem. Emellett van földem, kiskertem. Ezekben keveset dolgozom, nem terem meg minden, így néha be kell járnom a városba bevásárolni. Ezért tartottam meg az autót, hiába drága az üzemanyag. Főleg, hogy a termésre nem lehet alapozni. A földemen krumplit és gabonát termesztek, de némelyik évben nagyon kevés terem. Azt is védeni kell, mert sok városi szegény járja a vidéket ennivalóért. A falusiak soha nem fogadtak be igazán, hiába vagyok tagja a falusi védelmi közösségnek, az én földemről mégis több termés tűnik el, mint az övékéről. Lehet ők lopják el? Ha baj van és pl. autó kell, akkor jönnek hozzám, ha nekem van bajom, segítenek. A kiskertben is terem valami, kiegészíti a menüt, legalább nem kell megvenni a drága zöldséget, gyümölcsöt. A házam régi, de leszigeteltem, szerencsére a falu dombok közt van, a kertben fák is vannak, így árnyékban áll, nem melegedik fel annyira. Vagy ha igen, a kertben vagy a közeli folyóparton ki lehet bírni. Szoktam horgászni is, kevés a hal, de ha fogok azt megeszem.

A testvérem ökofalusi lett, oszlopos tagja a közösségnek. Ők a mezőgazdaságból élnek, egymást segítve, védve. Neki rosszabb a helyzete, mert ha kiesik a termés, akkor bizony kevesebbet esznek.Olyankor nincs olyan többlet, amit eladhatnának, pedig kell a pénz. Mivel falusiak vagyunk, saját kerttel, földdel, az alapsegélyt se kapjuk. Igaz, ha minden a tervek szerint alakul, akkor jól élnek, mert magas az ára a mezőgazdasági termékeknek, főleg a húsnak. De ez nem tervezhető, régen se volt az, most meg már pláne nem, hála a szeszélyes időjárásnak. A jövőnk bárhogy alakulhat, de azt azért ki lehet jelenteni, hogy éhen azért nem halunk.